Kedves Gergely!
Ne haragudjon, hogy ismeretlenül zavarom, de hiába keresgéltem a net-en, nem találtam választ a kérdésemre. Az Ön blogját viszont megtaláltam, és gondoltam talán tud nekem valamennyit segíteni. A bátyám több mint 10 évet töltött [xxxxxxx]-n és [xxxxxxx]-n. Februári szabadulása után elkezdett "csajozni'", amivel nem is lenne semmi baj. Nekem viszont valahogy nem megy ki a fejemből egy - ráadásul nem is túl konkrét - gondolat. Az motoszkál bennem, hogy a hölgy, akivel megismerkedett, szerintem túlságosan is vonzódik a bűnözőkhöz. Kívánom, hogy ne így legyen, mert ráadásul szimpatikus is a hölgy.
Félek, de leginkább az édesanyánkat féltem, mert ő nem bírna elviselni még egy megrázkódtatást, hiszen a mi családunkban sosem volt bűnöző. Meggyőződésem, hogy apám is abba halt bele, hogy nem bírta feldolgozni a testvéremmel történteket.
Rövidre fogva: Ön szerint van ilyen? (mármint a bűnözőkhöz való vonzódás?) Ha van ilyen, akkor az veszélyes lehet-e, vagy éppen hogy jó irányba próbálja terelgetni a szabadultat?
Remélem, érthető voltam. Nagyon kérem Önt, ha ideje engedi - válaszoljon nekem.
Üdvözlettel:
xxxxxxx
Kedves levélíró,
köszönöm a levelét, és egyben be is kell vallanom, hogy nagyon nehéz kérdést tett fel. Véleményem szerint nagyon ritka az olyan eset, amikor egy nő egy bűnöző férfihez vonzódik, és csakis azért mert az adott férfi bűnöző, vagy esetleg szabadult rab.
A helyzetet inkább altruista (önfeláldozó, menteni akaró) késztetésnek tudnám értelmezni, aminek már én is láttam több pozitív példáját.
Természetesen jósolni nem tudok, csak a sejtelmeimet írtam le.
Fliegauf Gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése